Portfólió 3.0

"... az életpálya-modellhez kapcsolódó, a beadandó portfólió nem szól másról, mint arról, hogy az azt beadó pedagógusnak milyen a portfólió-készítési kompetenciája."

(Arató László a Klubrádió 02.27-i reggeli műsorában, nem szó szerint, de ez a lényeg. Ha a pedagógus maga készíti portfólióját. De mint tudjuk, ha valamire van kereslet, arra megjelenik a piaci /megvehető/ szolgáltatás is. Ahogy már meg is jelent. Ha van "bedolgozó" szakdolgozat, sőt, doktori értekezés elkészítésére is, akkor portfólió készítésre miért ne jelentkezne vállalkozó, alvállalkozó?!?)

Portfólió 2.0

Egy KLIK, két világ

Az alábbiakat azoknak ajánlom, akiket érdekel egy komoly szakmai munka zárójelentése, még akkor is, ha ez csak egy részjelentés. Nem nachtkasztlira való olvasmány, de több szempontból tanulságos a dokumentum. Megéri rászánni az időt, fáradtságot.
Érdemes mellé tenni az EMMI vonatkozó közleményét is. Ez is tanulságos. Még akkor is, ha e dokumentum "feldolgozása" nem igényel komolyabb erőfeszítést. Sőt. A miniszteri biztos megállapításainak fényében a közlemény legérdekesebb megállapítása a következő: "A KLIK a kormány oktatáspolitikai célkitűzéseit maradéktalanul teljesítette."   

A két dokumentum tanulmányozása alapján a következtetéseket mindenki fogalmazza meg magának.

A miniszteri biztos jelentése megtalálható itt: http://index.hu/documents/belfold/klik_miniszteri_biztos_reszjelentes.pdf

A minisztérium közleménye megtalálható itt:

http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/oktatasert-felelos-allamtitkarsag/hirek/a-klik-hatekony-mukodeset-segiti-a-miniszteriumi-atvilagitas

Portfólió

Tisztelt Tanár Úr!

Azt hallottam a pedagógusoknak igazolniuk kell szakmai felkészültségüket. Nem tudom, ez pontosan mit jelent, beszélnek valami portfólióról, amivel igazolniuk kell magukat. Óravázlatokat, meg ilyeneket kell „feltölteni”. Na szép, gondoltam, Ön vajon mit fog feltölteni? Igaz, történelem órái az angyalföldi Kilián Gimnáziumban emlékezetesek voltak, de nem emlékszem arra, valaha is óravázlat alapján haladtunk.

De ennél is fontosabb, amit mondani szeretnék Önnek.

Nagyon sokat tanultam a Kilián Gimnáziumban. Minden élmény között, a gólyabulitól az érettségiig a legnagyobb hatást rám a kerékpár túrák tették.

Megtanultam, hogy egy feladat megoldására fel kell készülni. Az első alkalommal, amikor Szentendrére tekertünk ki, azt gondoltam, simán lenyomom azt a néhány kilométert. Alig értünk át az északi összekötő vasúti hídon, leesett a láncom, a lányok vihogtak, amikor látták, tolom vissza drótszamaram.

Nem értettem elsőre azt sem, hogy a Balaton körbebiocajozásához miért kell legalább két egynapos felkészítő túrán részt vennem, amikor minden nap tekertem házunk körül. Miután a nyereg feltörte a fenekemet a vácrátóti túrán, be kellett látnom, hogy egész nap ülni a bringán, és taposni a pedált, az nem ugyanaz, mint az egy-két órás vagizás a haverokkel.

Azt sem értettem elsőre, mi a fenének kell sapiban bringázni. Miután majdnem leszédültem a napszúrás miatt, többet nem kellett magyarázni a felszerelés fontosságát.

Máskor – a Tisza-gáton mentünk Vásárosnaménytől Szegedig – azt tanultam meg, hogy a „rend a lelke mindennek”. Naponta sátrat verni, naponta elbontani, összecsomizni, hogy a bringán elférjen, ruha, kaja, minden egyéb, ami kellett, nem ment másként, csak pontos pakolással. Kezdetben csak dobáltam mindent a táskába. Nem is találtam meg semmit, míg nem rájöttem annak a technikájára, hogyan kell mindent a helyére tenni. Emlékszem, édesanyám volt a legjobban meglepődve, amikor hazaérve meglátta gondosan összerakott pakkomat.

A bringatúrák alkalmával éltem át az első, mind a mai napig emlékeim között fontos helyen lévő közösségi élményeimet. Ahogy közösen terveztük a túrákat, ahogy bolyozva mentünk az országúton, az élen váltva egymást, amikor esténként készítettük a vacsorát a tábortűz körül, amikor bajban segíteni kellett egymásnak, amikor az élményeket beszéltük meg odahaza az iskolában.

Visszanézve, történelmi élmény is kapcsolódnak egyik túránkhoz. 1980 augusztusában Lengyelországban jártunk, Gdanskban fejeztük be túránkat. Akkor, amikor a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom élén Lech Walesa megindította rendszerváltó küzdelmét. Ott Gdanskban csak a feszültséget éreztük, nem értettük, mi történik a városban. Nekünk az volt a fontos, hogy a Mazuri-tavak keleti partjától eljutottunk a tengerpartig. Csak jóval később eszméltünk rá, hogy „történelmi pillanatban” jártunk a történelmi városban.

Ott, Lengyelországban találkoztam az igazi szegénységgel is. Napokon keresztül esett az eső, és mi egy parasztportán kerestünk menedéket. Én még olyan szegény és olyan kedves emberekkel addig nem találkoztam. Leesett az állam, amikor az istálló padlását ajánlotta nekünk szállásként a gazda. Nem tudom leírni a látványt, de határozottan emlékszem arra, hogy attól kezdve mást jelentett nekem az a fogalom: szegénység. És az is, kedvesség, emberség.

Tisztelt Tanár Úr! Nagyon sok év telt le a Kiliános bringatúrák óta. Nekem azok a túrák máig ható élményt jelentenek, emberré válásomhoz nagyon sokat tettek hozzá. Nem tudom, belefér-e a potrfólióba egy diák harmincegynéhány évvel ez előtti élményeinek felidézése. Ha nem, nekem akkor is fontos volt, hogy ezt a levelet most megírjam Önnek.

Tisztelettel: egy egykori Kiliános tanítványa

Az utolsó szó jogán

Nem, ezt a címet nem én adtam ennek a bejegyzésnek. Egy írót idézek. Volt ugyanis a történelemben olyan időszak, amikor gondolkodó magyarok az utolsó szavaikat vetették papírra. Itt van most ezek közül egy bekezdés. A szerzőtől nem ezt a stílust – tartalmat – szoktuk meg. De ez is ő, akit csak P. Howardnak ismerünk. Nem volt tanult szociálpszichológus, de érzékeny emberként pontosan fogalmazta meg … amit megélt, és ami ma szemünk előtt bontakozik ki.

Íme.

"Hogy ki követ el igazságtalanságot, az ma is hatalom kérdése, de a hatalom birtokosaitól elvárják az emberek, hogy szónoklatok és irományok útján a tömegek rossz lelkiismeretét megnyugtassa. Az az igazi hatalom, amely bebizonyítja a helytelenről, hogy helyes, a saját javunkra elkövetett igazságtalanságról, hogy igazságos és egyféle híg, de nagyon fűszeres nedűvel átitatott Eszme nevében látszólag következetes, és természetesen közérdekű cselekedetekké hígítja önző erőszakosságainkat. Az ilyen hatalom a tömegek számára azon illúzió forrása, amelytől berúgva, az igazság nevében, elkövetheti a legnagyobb igazságtalanságokat is. Sőt, csalódott, kétségbeesett vagy tengődő tömegek ilyen irányú közös lelki szükséglete az egyetlen igazi forrása a részeg hatalomnak. A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni. Ha nem, úgy marad a semmi. Adjál nékem, jelentéktelen, rossz életű embernek, fogalmakat, szókat és gyújtást, hogy emberi mivoltom cáfolása nélkül, emberi mivoltomat megtagadhassam számomra előnyös jogtalan cselekedetek idejére, és lelki következményeire, akkor Eszme vagy és Vezér.

Fojtogat a morál e társadalom gyilkos kereteiben. Adj morált, hogy fojtogassak és gyilkoljak, társadalmi keretek között.

Aki erre képes, arra azt szokták mondani, hogy tud fanatizálni. És egy ideig hordozzák a vállukon. Később leejtik, és hazamennek."

(Rejtő Jenő: Az utolsó szó jogán, Magvető Kiadó, BP, 1967. 203-204. old.)

A Hálózat a Tanszabadságért állásfoglalása

A Hálózat a Tanszabadságért szervezet állásfoglalása Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2014. január 27-én napvilágot látott, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ tevékenységével kapcsolatos közleményéről

Az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkársága 2014. január végén közleményt adott ki, amelyben méltatja a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) egy éves tevékenységét. A közleményben az Államtitkárság – nyilván annak biztos tudatában, hogy különösebben nem kell tartania hatalmas tömegek tiltakozásától – valótlanságokat ír, hogy ne mondjuk: hazudik. Mivel a tiltakozásnak jogállami keretek között igazán elfogadott, és különösen hathatós módjai Magyarországon 2014 elejére végleg lehetetlenné váltak, „felelőtlenül” megtehetjük, hogy ironikusan fogalmazzuk meg replikánkat. Nagyjából úgyis mindegy, csak saját lelki békénk ápolgatása érdekében tesszük. Idézzük a közlemény megállapításait, majd hozzájuk írjuk pikírt megjegyzéseinket, amelyek mögött azonban halálosan komoly tények vannak:

A KLIK a kormány oktatáspolitikai célkitűzéseit maradéktalanul teljesítette. Jobb lett volna, ha nem teszi.

Létrejött az egységes tanügyi irányítás ... Ezzel a magyar oktatási rendszer visszalépett egy harmadévszázaddal ezelőtti állapotába.

... jelentősen javult az iskolák szaktanári ellátottsága ... Na, ezt vajon milyen tényekre alapozottan lehet állítani? Erejük teljében lévő, nagy szakmai tudással rendelkező, 62 éves pedagógusokat a tanév közepén nyugdíjba kényszerítettek, természettudományi területen alig lehet tanárt találni, s a helyzet tovább romlik. Vajon miről beszél az államtitkárság?

... jelentősen javult az iskolák ... eszközellátottsága ... Vajon mitől javult volna? Attól, hogy a KLIK-en keresztül az eszközbeszerzés sokkal bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb lett, vagy attól, hogy jelentősen csökkent az oktatásra fordított költségek összege? Hol vannak az adatok?

... a kistelepüléseken dolgozó pedagógusok is hozzájutnak a munkájukat segítő szakmai támogatásokhoz ... TÁMOP programok leállítása, az oktatásfejlesztésre fordított összegek csökkentése, a hálózatosodás megakasztása, a jó gyakorlatokkal kapcsolatos elkezdett munka berekesztése, az oktatási programcsomagok terjesztésének elsumákolása, a pedagógiai szolgáltatások szervezésének olyan átalakítása, amely szinte megoldhatatlan problémákat okoz, a gyógypedagógiai szakszolgálati munka szétzilálása ... Soroljuk tovább? Van még bőven! A valódi szakmai támogatáshoz már nem lehet hozzájutni. Mindegy, hogy az intézmény kistelepülésen működik, vagy nem.

Az intézmények fenntartása és működtetése kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá vált. Nem pikírt stílusban: éppen az ellenkezőjét mutatta például, hogy hosszú hónapokig számos intézményben nem volt kinevezett vezető, hogy sok tanár még decemberben is szerződés és fizetés nélkül dolgozott, hogy a tankönyvellátás tragikomikus részletein röhögött és sírt az egész ország, hogy nem oly régen felmerült, hogy a szakoktatás fenntartását el kellene venni a KLIKtől, mert nem tudja ellátni a feladatot, ezt mutatja a 2014-re „tervezett” (előre látható) 50 milliárdos hiány. Kérdezze már meg valaki a nem elvakult fideszes intézményvezetőket meg pedagógusokat is!

Minden, az iskolák zavartalan működését veszélyeztető esetben a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ gyorsan és eredményesen avatkozott be. Kicsit javítaná e mondat igazságtartalmát, ha benne a „minden” szót kicserélnék „egyes esetekben”-re, még tovább javulna a helyzet, ha a „volt olyan eset” fordulat kerülne be, de az igazságot akkor mondaná ki a közlemény, ha ezt írná: „Az iskolák zavartalan működését veszélyeztető egyetlen esetben sem avatkozott be a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ gyorsan és eredményesen”.

2014. február 3.

Hálózat a Tanszabadságért