Nem, még nincs. Hideg
polgárháború már van, erről nem csak az ellenzék véleményformálói írnak egy
ideje, hanem vezető Fidesz-politikusok is beszélnek erről. Igaz egyik és másik
fél is másként értelmezi a helyzetet.
Az alábbi írás 2012. augusztusában
született. Túl vadnak tűnt sok barátom számára a következtetésem. Rendkívüli
állapot? Ne hülyéskedj, Európa közepén? Ezt úgy sem meri megtenni, ezt az Eu
nem fogja hagyni - sokan mondták, és, ha sokan mondják, igazuk van. Úgy
döntöttem, az írás marad a fiókban.
Azóta sok olyan
esemény történt, amiről barátaim azt mondták, ne hülyéskedj, Európa közepén ez nem
fog megtörténni …
A rendkívüli
állapot még odébb van. Bár van jogász szakember, aki
pedzegeti, az alaptörvény negyedik módosítása ezt a más típusú politikai
rendszert is lehetővé teszi. Azt is láttuk, a fekete autó hajnalban már
megjelent azokért a fiatalokért, akik elég bátrak voltak kimondani ország-világ
előtt, hogy Orbán szembeköpte 89-es önmagát.
Sokszor gondoltam arra,
szabad-e ezt az írást közzé tennem. Tavaly augusztus óta sok minden változott.
Ennek alapján akár időszerűtlen is lehetne a szöveg. Mégis, most úgy döntöttem –
az akkor megfogalmazott, itt-ott igazításra szoruló szöveg változtatás nélküli közzé tételével -, el kell
mondanom, mitől féltem 2012. augusztusában, mitől félek ma, 2013. áprilisában.
Hogy ne úgy legyen.
Dixi et salvavi animam
meam.
Nekünk,
félázsiaiaknak
Amióta
Orbán Viktor a vállalkozók előtt elemezte az ország helyzetét, ezen belül is a
gazdaság állapotát, és elmondta fohászát –
reméljük a Jóisten megsegít bennünket, hogy demokrácia helyett nem kell
kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés
érdekében aztán be kell vezetni -, politológusok, újságírók, a közélet
kérdései iránt érdeklődő emberek egyaránt azon töprengenek, a miniszterelnök
mire is gondolt.
Ehhez
a töprengéshez kívánok én is hozzászólni.
Szerintem
Orbán Viktor rendkívüli állapot bevezetését tervezi.
Tudom,
ez erős. Nézzük azokat az egymással szorosan összefüggő tételeket, amikre
állításomat építem.
Az
első tétel az elhibázott gazdaságpolitika. Nem igaz, hogy a befolyással
rendelkező fideszes gazdasági szakemberek, jobboldali közgazdászok nem látják, hogy
az orbáni, Matolcsy nevével fémjelzett gazdaságpolitika egy kudarc-halmaz. Ma
már azt, amit a zemberek egy-másfél
éve éreznek saját bőrükön, a recessziót, a KSH adatai is egyértelműen
igazolják. Mond Orbán és Matolcsy mindent, a tündérországtól kezdve az EU
válságáig, a zemberek nem is győzik kapkodni a fejüket. De mondjon Orbán és legzseniálisabb
gazdasági minisztere bármit is, a orbáni hatalom új rendszerének, Orbán hatalma
átmentésének az kedvez, ha a magyar gazdaság válságba sodródik. Mert ebben a helyzetben
lehet azt mondani, hogy emberek, rendkívüli helyzet, csőd van, és e helyzetnek,
a csőd kezelésének a rendkívüli állapot bevezetése felel meg.
A
második tétel a politikai helyzet. Ma még a FIDESZ-nek jelentős a
támogatottsága, de ez a támogatottság érzékelhetően egyre kisebb, egyre nagyobb
a szimbolikus politizálással is elégedetlen, a piros-fehér-zöld maszlaggal
átitatott retorikán átlátó emberek száma. És ahogy egyre rosszabb lesz a
gazdasági helyzet, ahogy egyre nő a mélyszegénységben élők száma, ahogy
szegényedik a középosztály, ahogy nő az emberek kiszolgáltatottsága, csak
gyűlik, és gyűlik a könnyen politikai akarattá formálható társadalmi
elégedetlenség. Ne tévesszen meg senkit, hogy az ellenzéki pártok
támogatottsága nem nő! Azt kell észrevenni – nem nehéz -, hogy a politikai
pártot nem választók száma és arány növekszik. Ebbe nem csak a korábbi MSZP
szavazók tatoznak bele, hanem a FIDESZ-ből kiábrándult többszázezer ember is. S
ha találnak követésre méltó politikai képződményt, érdekeik kifejezésére
alkalmas ember, meg fognak mozdulni. Hogy ez mit jelent, kiszámíthatatlan. De
Orbán Viktorra és a FIDESZ-re nézve az már önmagába is veszélyes, hogy nem őt
támogatják. Ezért tesz meg mindent, alkalmaz mindenféle bizánci technikát a
következő választás eredményének előzetes, számára kedvező biztosítása
érdekében. Mert 2014-ben – ha egyáltalán akkor lesz a következő parlamenti
választás! – neki nyernie kell! Ha nem, kétszeresen bukott politikusként,
pestiesen szólva, megy a levesbe. Ha bukik, az mindent, amit eddig tett,
megkérdőjelez. Ha nyer, az viszont igazolása az alaptörvénynek csúfolt
tákolmánynak, az oktatási rendszer államosításának, a nem tandíjnak nevezett
tandíjnak, a szakszervezeteket mellőző „társadalmi párbeszédnek”, és így
tovább… Nem engedheti meg tehát, hogy egy politikailag korrekt választási
rendszerben veszítsen. Számára már a mai helyzet is a dupla vagy semmi
alternatíváját jelenti. S, ha a gazdasági helyzet alakulásának eredményeként
erőteljesebb politikai fellépést fog látni, az ok arra, hogy a mi megmentésünk
érdekében rendkívüli állapotot vezessen be.
A
harmadik tétel részben politikai, részben rendészeti. Ez a
szélsőjobboldal és félkatonai szervezetinek előretörését jelenti. Az
politológiai közhely, hogy az egyre nehezedő gazdasági helyzet a demagóg
szélsőjobboldal megerősödését eredményezi. Látjuk ezt a gazdaságilag leszakadt,
vagy leszakadóban lévő térségekben itt és most mi is. És, ha a gazdasági helyzet
még kedvezőtlenebb lesz, biztosak lehetünk abban, az újnyilasok agresszívebben
fognak fellépni, fel fog erősödni a bűnbakképző retorikájuk, és azt is látjuk –
Devecser – a tettlegesség sem áll tőlük távol. Reakcióként a fenyegetettek is
szervezkedni kezdtek. Az újnyilasok pedig már eddig is handa-bandáztak arról,
készülni kell a polgárháborúra.
Ez
a helyzet csak részben politikai. A politika és a közélet mértékadó
személyiségeinek és szervezeteinek egységesen kellene fellépni az újnyilasok
előretörése, mint társadalmi kór ellen. De látjuk, kevés kivételtől eltekintve,
ezt a jelenséget inkább kíséri hallgatás.
Ez
a helyzet más részben rendészeti ügy. Magyarország jelenleg érvényben lévő
jogszabályai alkalmat adnak az illetékes szerveknek – rendőrség, ügyészség,
bíróság - a fellépésre, de e szervek az orbáni politikának tétlenségükkel
kívánnak megfelelni. S, ha e jelenség kapcsán a feszültség eljut a pattanásig,
vagy azon túl, a miniszterelnök joggal mondhatja, ezt a rendkívüli helyzetet
csak rendkívüli eszközökkel lehet kezelni.
A
negyedik tétel tisztán rendészeti ügy. Csak állunk, és kerek szemmel nézzük,
a rendőrség teljes elbizonytalanítását, szétverését. Ez a folyamat nem most
kezdődött, hanem közvetlenül a 2010-es választások után, akkor, amikor a
rendőröket ítélték el akkor is, amikor ők a TV-ostromló „hazafiak”, vagy az
utcai rendbontásokban részt vevő „békés polgárok” ellen jogszerűen léptek fel.
Folytatódott ez a rendészeti vezetők tömeges váltásával, és folytatódik most, a
személyi és szervezeti átalakítással. Félre ne értse senki: korrupt rendőrnek
nincs helye a szervezetben, sem akkor, ha éppen bírságoló járőr, sem akkor, ha
magas rangú és beosztású parancsnok. A rendkívüli állapot bevezetéshez olyan
rendőrség kell, amelyik egzisztenciális kiszolgáltatottsága miatt mindent, és
mindennek az ellenkezőjét is megtesz, ha azt parancsba kapja.
Az
ötödik tétel egy jogi feltétel. Ez a legegyszerűbb a rendszerelemek
között. A parlamentben Orbán Viktornak kétharmada van. Ez nem kétharmados
társadalmi felhatalmazás, ahogy rendre mondják. A választási rendszer
következménye, hogy alig több mint ötven százalékos választási eredménnyel – az
is komoly – a parlamentben kétharmados többséget lehet szerezni. S, ha a
helyzet rendkívüli, a parlament, akár szerepel ez az alaptörvényben, akár nem,
ripsz-ropsz, egyéni képviselői indítvány alapján megszavaz – pénteken beadják, hétfőn
döntenek - egy olyan alkotmánymódosítást, pardon, alaptörvény-módosítást, ami
azt tartalmazza, hogy a miniszterelnöknek rendkívüli helyzetben mindent szabad.
Oszt jó napot. Hogy mikor van rendkívüli helyzet? Természetesen azt is a
miniszterelnök mondja meg. Igaz, kikéri a parlament véleményét, mert erről a
parlament dönt. Ahogy eddig tette minden lényeges, az ország szempontjából
fontos kérdésben. Láttuk, látjuk nap nap után. (Jó, most éppen nyári szünet
van. De ennek egyszer csak vége lesz.)
Alkotmánybíróság?
Ugyan! Akik némán asszisztáltak a polgári demokrácia elporlasztásához, pont
most fognak megszólalni?
Ügyészség,
bíróság? Vazallusok minden vezető pozícióban. Csak nem fognak a kegyúr ellen
fellépni?
Ellenzéki
pártok? Majd a kiscicák fognak nyávogni, amikor az oroszlán elbődül? Volt-e
eddig bármilyen eredménye bármilyen fellépésüknek, megmozdulásuknak?
Sajtó?
A lakájmédia majd nem győzi sűrű nyelvcsapásokkal igazolni az orbáni vállalás
nagyságát, a szentistváni tettet. (Reméljük, testvérgyilkosságra nem kerül
sor!) Arra a néhány, szerény befolyású újságra, rádióra meg ki fog figyelni,
hallgatni?
Nemzetközi
visszhang? Na és? Feláll az Európa Parlamentben egy képviselő, és azt mondja,
OV fiatal emberként egészen mást képviselt? Nem fogják folyósítani a pénzügyi
támogatást? Ez is Orbán malmára hajtja a vizet. Lám, micsoda körülmények között
kell a zembereket megmentenem!
Kizárnak
bennünket a klubból? OV úgy is ki akar lépni belőle, mondhatja, én bent akartam
maradni, de ezek a kóceráj-politikusok a marsi megoldásaikkal pont engem és
népemet büntetik.
Majd
az USA nagykövete, diszkréten azt mondja, neki és országának ez nem tetszik?
Már láttuk, ennek mi a következménye. Semmi.
Az
orbáni gazdaságpolitika – Matolcsy közvetítésével – gazdasági válságba taszítja
az országot. Ez több mint feszült belpolitikai helyzetet teremt. A
szélsőjobboldali párt és félkatonai segédcsapatai ezt a helyzetet kihasználva
aktivizálódnak. A parlament a rendkívüli helyzetre való tekintettel
felhatalmazza a miniszterelnököt rendkívüli intézkedések bevezetésére.
Nekünk,
félázsiai származékoknak Orbán létrehozza a rendkívüli helyzetet, hogy
kitalálja a rendkívüli állapotot. Az erő nyelvén fogja elmagyarázni, hogy ez
nekünk miért jó. És erőnek erejével fog össze mindannyiunkat. Így biztosítja
hatalmát, igazolja eddigi antidemokratikus lépéseit. Azon az áron is, hogy ez
nekünk, az embereknek nagyon, de nagyon nem hiányzik.
Ez
a helyzet a történelemből ismerős.
Ezt
a rendszert hétköznapi módon úgy hívják, hogy diktatúra.
Most
kivételesen örülnék, ha nem lenne igazam.
